Új õsz

Vége a szerelemnek, elmúlt a nyár,
sírni érte, gyászolni mostmár kár.
Úgy törtek össze tiszta, szerelmes szívek,
ahogy a fák lombjain változnak a színek.

Hullik a levél, esik az esõ,
visszanézni remélve immár késõ.
Hidegebb napok, sötétebb éjszakák,
ködben eltûnõ, villódzó lámpák.

Hideg van, gyilkosan csípõ,
csupasz lett most minden erdõ.
Fázva bolyongok, keresem utam,
nincs helyem ott, ahol laktam.

Változnak az érzelmek, mint az évszakok,
keserû mosolyok, kimondatlan mondatok.
Új otthonomat szomorúan kerestem,
és akkor jöttél ajtót nyitni nekem.

A szerelem melegével kínálod lelkem,
a vágy forróságával melegíted testem.
Szenvedélyed nekem egy újabb szép ima,
befogadtál s maradok, szeretlek Mira!