Modern költõknek

Mindenki a vershez nyúl,
a költészetbe menekül,
ha szikrázik a nap,
vagy épp az ég zendül.

Mert nincsen immár más,
s nem adatik nekünk,
kések, pisztolyok helyett
a rím a fegyverünk.

Irdatlanul osztjuk
dühünket a népre
s reménykedve nézünk
a tiszta égre.

Látni s olvasni
nagy ritkaság,
hogy verseinkben
bújik a boldogság.

Ám ha néha mégis
elõ-elõbukkan,
szikrázva pattan
a széllel a dallam.

Legyen hát örökké
a vers az eszközünk,
boldogságunk forrása,
vagy pusztító fegyverünk.

Itt vagyunk s leszünk,
a XXI-ik század,
írj hát verset barátom,
s fogjad be a szádat!