Egyszer van, és többször nem,
hogy rám talált a szerelem.
Egy földi angyal ez a nõ,
szeretni való és szeretõ.
Felemelt, messze, magasba,
a boldogság új országába.
Szeretlek, imádlak! – mondom mindig,
ahogy azt egy angyalnak illik.

Szárnyalva úszunk tiszta vizeken,
örök nyomod van az én szívemen.
Megtanultam elvetni magamból a bút,
mert itt egy másik, szebb s tisztább út.
De nincsen tenger vihar nélkül,
s a tenger kékje egyre mélyül.
Félelmeim felhõi tornyosulnak,
eltakarva áldó, meleg napunkat.

Hajónk megfeneklik és hideg a víz,
de eszembe ötlik az az édes íz.
Csókod édes, kívánatos íze,
mely életedbõl lett életem része.
Akkor érzem, hogy úton vagyunk,
s soha többet meg nem állunk.
Megtaláltuk egymást végre,
nincsen vége, fuss el véle.