Elkezdeni nehéz minden verset,
pedig itt van tollam hegyén az ihlet.
De hiába, ha nem tudom leírni,
hogy mennyire tudlak Téged szeretni.

A fájdalmamról, ha kell, írok száz verset,
de sehogy se tudom leírni szerelmemet.
Mert szerelmem több holmi kósza szavaknál,
s az érzéseim tisztábbak minden gyémántnál.

Erõlködök és magamban tanakodok,
de nem jönnek tollamra gondolatok.
Hiába olvastam nagy költõktõl verseket,
még így sem tudom megírni a versemet.

Hát, ha nem megy, akkor nem írok!
Erõltetett szavakat írni nem fogok!
Nem is lehet s kell leírni szerelmemet,
inkább bizonyítanom kellene neked.

Mert hidd el édes, nem kell szó,
hogy lássam, kettõnknek mi jó.
Hát jöjj s szeress, hogy szerthesselek,
s hadd dobjam félre minden versemet.

Karjaidban ezer szó fogalmazódik meg,
de én csak a legfontosabbat mondom: szeretlek!