Bitang gyermek a köbön a Pisti,
Már megint az orrát piszkálja, itt;
Jó, hogy pofonnal gyógyul a hiszti,
’S a Nemecsek szájában olvad a gitt.

Nagyon meleg a télies ruha,
Nem kapsz semmit, ha tiéd a kár,
Kölykeit falja, mert éhes a buha,
’S kilincsbõl soha, nem származik zár.

Bakterek hada ellepte a tájat,
Úgy látszik a sínnek fogalma sincs,
Hogy vonatok füstjével rontják a májat,
’S mamának rántva, a far-hát is kincs.

Ma elmegyek tegnap; nincs tûzre pénzed?
Mert annyira hideg a gyújtatlan gáz,
Érted már bitang, a fájdalmat, érzed?
Vagy gondolod elég a semmin a máz?