Csókja, az az édes,
mely a fellegekbe repített,
és végre érezhettem
a viszonzott szerelmet.

Hangja, az a lágy,
s mikor énekel,
szebb dal a világon
nekem nem kell.

Arca, az a szép,
lágy vonásokkal áldott,
szebbet a világ
nem is álmodhatott.

Egész lénye, a sugárzó,
mely szívemben színes folt,
emlékszem s hiányzik,
nagyon régen volt.